A tenjini éjszaka fényei pislogtak a láthatáron. A tenger felől habok illatát hozta a szél. Éjfél már régen elmúlt és én a lakótelepi lépcsőház aljában ültem és vártam szerelmem hazatértét. De ő nem jött. Miért is jönne? Barátjaival sörözik Tenjinben, vagy barátjaival táncol Tenjinben, vagy barátjaival hentereg valami olcsó szállodában, de hazatérni nincs kedve. Megértem. A családja már alszik, igazából én várok csak rá, és igazából fogalma sincs arról, hogy itt vagyok. Még ha jönne is, úgyis csak elbújnék valahová. Miért is vagyok itt? Valami elérhetetlen inspirációra várva, a biztos reménytelenségtől agyonsújtva, kéjesen remegve a hajnal hűvösében. Egy áldozat a romantika oltárán, hamutól bemocskolt kezekkel, ügyefogyottan és tesze-toszán.
A hold már eltűnt az égboltról, az MP3 lejátszóm eleme lemerült és a lakótelepi éjszakában kórusban felüvöltöttek a kutyák. Valami autó jön fel a domboldalon, talán a taxi, ami szerelmem hazahozza? Szívem a torkomban dobog. Ha el akarok menekülni, most kellene. De már szinte a lépcsőkhöz gyökerezve, mozdulatlanul várom érkezését. Egy hajnali fügefa a lakótelep magányában - akár De Chirico is festhette volna. Aztán a kutyák vonyításától kísérve az autó befordul a panelházak közé, felém siklik, de nem egy taxi az, hanem egy meseautó. Egy sötét színű Jaguar, de úgy fel van cicomázva, mint egy indiai teherautó. A reflektor csápjai elvakítanak, ahogy befordul elém és hangtalanul megáll. A sofőr átcsúszik a pilótaülésre és kinyitja az ajtót nekem. Egy külföldi.
- Üdvözlégy fiatal barátom! Nagyon remélem, hogy nem zavartam meg magányos virrasztásod a fukuokai éjszakában. Nem? Örömmel tölt el. Azért bátorkodtam megállni itt, mert olybá tűnt, hogy a személy, akire vársz - és akire minden kétség nélkül érdemes is várni - nem érkezett meg és talán nem is fog. Nem engedhetem, hogy ez letörjön. Hadd kínáljalak meg egy pohár borral! Van hol aludnod, kedves fiatal barátom? Amennyiben csak itt a lépcsők aljában lenne helyed, hogy nyugovóra hajtsd fejed, úgy mindenképpen fel kell ajánlanom a vendégszeretetemet. Szállj csak be, ha nem gondolod, hogy túlságosan tolakodó vagyok. Remélem nem. Nagyszerű, nagyszerű! Máris kényelmesebb, ugye?
Magam sem értem miért, de beültem a külföldi sofőr mellé, átvettem tőle egy borral telt papírpoharat és bezártam a kocsi ajtaját. A hangszórókból őrült sípmuzsika szólt, a giccses párducmintás kárpitokból régről beleivódott borszag áradt, a műszerfalra pedig műanyag, fröccsöntött nőfigurák sora volt ragasztva. Furcsa, kifacsart tagú nők. Nagyon lelakott egy Jaguar ez, ahol még a visszapillantó tükörről is egy borostyánlevél lóg. A férfi kissé hosszú, ápolatlan haját, hátul lófarokban fogta össze, szemeiben a morbus sacer obszidián fénye csillogott és egy "Fuck me and marry me young" feliratú fekete trikó feszült a pocakján. Ez a zene meg a rock'n'roll, mi? gondoltam, de inkább nem szóltam semmit.
- Fiatal barátom, ha nem tévedek, az autóm megnyerte tetszésed? Megkínálhatlak egy szállal? - kérdezte és elutasító fejrázásom után húsos, érzéki szájába vett egy cigarettát - Nincs tüzed? Ejnye, magamnak kell meggyújtanom - nyerítve felnevetett és megcsóválta fejét. Aztán a Jaguar meglódult és elindultunk lefelé a lakótelep lankájáról. A füst kezdte betölteni a kocsi belsejét és valami érthetetlen oknál fogva, nekem a delphoi jósda jutott eszembe - Nem lakom messze, ott, az állatkert környékén - mutatott előre a sofőr papírpoharas kezével, de lehetetlen lett volna ellátni odáig innét a Keleti kerületből. - Ha nem tévedek, fiatal barátom, nem jómagammal kívántad tölteni az estéd? Valami lányra vártál netalán? Mit szólsz, micsoda emberismerő vagyok! - és rángatózó nevetése újra betöltötte a kocsit - Ha van hozzá kedved - és lássuk be, miért is ne lenne - felhívhatnál pár fehérnépet, a telefonom ott van a kesztyűtartóban - és mint egy jólnevelt iskolás már nyúltam is oda. Ahogy kinyitottam az ajtaját, tobozok garmadája és egy ősrégi, hatalmas mobil pottyant az ölembe. Megint az a nevetés - Bocsánat, de szenvedélyesen gyűjtöm a tobozokat - a papírpoharat letéve balkezével elvett egyet az ágyékomról és ütemesen dobálgatni kezdte - Na, nem hívod a lányokat? - De mégis kiket hívjak? - Van benne név elég, válassz párat találomra! És ha már választasz, megtennéd, hogy hátulról előreadsz egy üveg bort? Van ott egy-két rekesznyi, mindegy melyiket adod - Egy olcsó asztali vörös, matricája alapján Valenciából került a kezembe, azt nyújtottam át és kezembe vettem a mobil-kövületet. Kis időbe került amire rájöttem a használatára, de végül megtaláltam a bekódolt telefonkönyvét. Találomra feltárcsáztam egy Ditta nevűt. Egy csengés után már fel is vette.
- Mikor? - kérdezte a női hang.
- Elnézést a késői zavarásért, de azt szeretném kérdezni... - próbáltam magyarázni, de a női hang újra közbevágott - Mikorra menjek?
Zavartan a sofőrre pillantottam és ő a cigaretta füst mögül vigyorogva bólintott.
- Tudnál azonnal? - és Ditta már le is tette.
- Ez meg mi volt? - néztem a férfira, de ő csak nevetett és belekortyolt a valenciai borba. Még felhívtam három lányt hasonló eredménnyel, de aztán feladtam. Átadtam magam az asztali vörösnek, a Jaguarban gomolygó füstnek és a sofőr nyerítésének.
- A mértéktartók csak három pohárral isznak; egyet az egészségre, egyet a szerelemre és a gyönyörre. Ezt a poharat ürítetted ki most. A harmadikoddal még várj, azt mondom néked, fiatal barátom, mert az szól az alvásról!
Aludni pedig még nem kívántam és a hangulatom egyre javult.
- Ez a Ditta nevű, akit felhívtam az előbb, ő miféle lány?
- Oh, hát milyen lánynak szeretnéd látni, kedves fiatal barátom? Nagymellű és vérbő fruskának vagy inkább valami szelíd teremtésnek? Várj, ha nem csalatkozom, egy igazi romantikus alkat vagy - Dosztojevszkijt kedveled nemdebár? - miért nem képzeled el Dittádat úgy, mint egy Dosztojevszkij által megirt hősnőt; gyönyörű, szeszélyes, veszedelmes és férfiakat őrjítő. Ilyen lesz neked ma éjszaka ez a Ditta nevű lány.
Szégyenlősen a papírpoharamba meredtem és megfogadtam magamnak, hogy ha holnap nem is, de a hétvégén mindenképpen elmegyek egy könyvtárba és keresek egy könyvet ettől a Dosztojevszkijtől.
A Jaguar repült, a Hármas úton szállva egymás után hagytuk magunk mögött az éjszakai taxikat és Hiraót elérve kényelmesen felkanyarodtunk a love-hotelekkel tarkított szerpentinre. Még az állatkert előtt befordultunk balra egy sötét mellékutcába, ahol egy zöldre festett kapu automatikusan szétnyílt a helyi méretekhez képest hatalmas villa előtt. Úgy tűnt megérkeztünk. A külföldi kiszállt és nagy testét meghazudtoló könnyed mozgással szökkent fel a lépcsőkön a villa bejáratához. A valenciai bort óvatosan tartva követtem, be a feltáruló átriumba. Festetlen betonoszlopok, egypár valódi tűzzel lobogó fáklya és egy mozaikkal díszített medence fogadott és az az őrült sípzene, míg a medencében négy lány lubickolt, kacagva fröcskölgetve egymást. Próbáltam kitalálni melyikük Ditta, de a félhomályban csillogó pőre lánytestek nem adtak semmi segítséget a talány megoldásához és én a külföldihez fordultam várakozva. Ő pont egy frissen kibontott üvegből vedelte borát, a lőre borostás állán folyt le, bemocskolva pólóját.
- Mire vársz, fiatal barátom? Ne legyél ennyire teszetosza! A lányok itt vannak, hozzád jöttek, teérted vannak! Dobd le ruháidat, ahogy én teszem és vesd be magad a medencébe! - mondta a pólóját levetve és megoldva az övét. Pókhasán és mellkasán borostyánhoz hasonlatosan kavargott a szőrzete. Ez a dagadt, kiélt férfi gyönyörű! Ruháimat leszórva én is beugrottam utána. A fáklyák lángjától narancsszínű vízben összegabalyodtunk hatan. Vizet nyeltem, aztán újra feljöttem a felszínre, tapostam és tapostam, hosszú ujjak csiklandozták testem. Melyikük lehet Ditta? Egy vörös lány hozzám úszott, szemében olyan meghökkentő kéjvágy ült, hogy elsápadtam, de csak egy csókot lehelt az ajkaimra.
- Meséld el egy álmod! - szólított meg.
- Nem álmodom soha.
- Ma éjjel, mielőtt felhívtál, azt álmodtam, hogy zokogni fogsz értem. Összekuporogva heversz a lábaim előtt és zokogsz, de én csak átlépek rajtad, tűsarkammal felsértem a hátad és egyedül hagylak. Egy remete vagy, egy senki. Nem tisztellek!
- Miért bánsz így velem, nem is ismersz engem - de válasz helyett csak mosolygott rám, majd továbbúszott. Hátulról átkarolt valaki és péniszemmel kezdett játszani.
- Te vagy az én Napom! Sötét vermembe zárva csak Rád vártam idáig. Süss rám és boldoggá teszel. Követelem! - súgta a lány és játszva beleharapott a fülcimpámba. - Követelem! - Melyikük lehet Ditta? Kitörtem az öleléséből és a sarokba úsztam. Ott a külföldi csókolta vadul az egyik lányt - szájából vérnek látszó vörösbor folyt.
- Add ide a kezed! - szólított fel egy szőkére festett hajú lány. Ahogy a fény megtört a vízen, a mellei furcsán kétdimenziós játék-melleknek tűntek csak. Mosolyogva odanyúltam és megcirógattam. A víztől vagy az érintésemtől, nem tudom, de mellbimbói megkeményedtek. - Add már ide a kezed - mondta mégegyszer, türelmetlenül. Kinyújtottam hát kezem és ő a szájába vette a mutatóujjam. Nyelvével csiklandozta, majd jobb kezével az arcomhoz nyúlt és megsimogatott. - Milyen nemes az arcéled! - Ezt sem mondta még senki se nekem.
- Zokogj értem! - kiáltott a hátam mögül a vörös lány és felé fordultam. Szemeiben már nem a kéjvágy játszadozott, valami más, félelmetes fény bujkált benne. - Követelem! - Mire feleszméltem, a szőke lány már a csuklómat harapta véresre, úgy, hogy felszisszentem a fájdalomtól. A fáklyák tömjénszerű füstje miatt az átrium egyre sötétebb lett. A szoba elkezdett forogni velem.
- Fiatal barátom, ne hagyd magad! Ezek a lányok csak azt várják, hogy a gyengébb oldalad mutasd nekik és rádvetik magukat, hogy széttépjenek. Én a helyedben óvatosabb lennék! - úszott nevetve mellém a külföldi és megcsókolt. Ajkai a tengervíz sós ízére emlékeztettek. A szőke lány újra a csuklómat kezdte el harapdálni, de most a fájdalom jóval érzékibbnek tűnt. Ő lenne Ditta? Combjaim között felbukkant egy fej és szájába vett. - Oh, ezek a lányok az ötödik pohár borukat is felhörpintették már!
A hold már eltűnt az égboltról, az MP3 lejátszóm eleme lemerült és a lakótelepi éjszakában kórusban felüvöltöttek a kutyák. Valami autó jön fel a domboldalon, talán a taxi, ami szerelmem hazahozza? Szívem a torkomban dobog. Ha el akarok menekülni, most kellene. De már szinte a lépcsőkhöz gyökerezve, mozdulatlanul várom érkezését. Egy hajnali fügefa a lakótelep magányában - akár De Chirico is festhette volna. Aztán a kutyák vonyításától kísérve az autó befordul a panelházak közé, felém siklik, de nem egy taxi az, hanem egy meseautó. Egy sötét színű Jaguar, de úgy fel van cicomázva, mint egy indiai teherautó. A reflektor csápjai elvakítanak, ahogy befordul elém és hangtalanul megáll. A sofőr átcsúszik a pilótaülésre és kinyitja az ajtót nekem. Egy külföldi.
- Üdvözlégy fiatal barátom! Nagyon remélem, hogy nem zavartam meg magányos virrasztásod a fukuokai éjszakában. Nem? Örömmel tölt el. Azért bátorkodtam megállni itt, mert olybá tűnt, hogy a személy, akire vársz - és akire minden kétség nélkül érdemes is várni - nem érkezett meg és talán nem is fog. Nem engedhetem, hogy ez letörjön. Hadd kínáljalak meg egy pohár borral! Van hol aludnod, kedves fiatal barátom? Amennyiben csak itt a lépcsők aljában lenne helyed, hogy nyugovóra hajtsd fejed, úgy mindenképpen fel kell ajánlanom a vendégszeretetemet. Szállj csak be, ha nem gondolod, hogy túlságosan tolakodó vagyok. Remélem nem. Nagyszerű, nagyszerű! Máris kényelmesebb, ugye?
Magam sem értem miért, de beültem a külföldi sofőr mellé, átvettem tőle egy borral telt papírpoharat és bezártam a kocsi ajtaját. A hangszórókból őrült sípmuzsika szólt, a giccses párducmintás kárpitokból régről beleivódott borszag áradt, a műszerfalra pedig műanyag, fröccsöntött nőfigurák sora volt ragasztva. Furcsa, kifacsart tagú nők. Nagyon lelakott egy Jaguar ez, ahol még a visszapillantó tükörről is egy borostyánlevél lóg. A férfi kissé hosszú, ápolatlan haját, hátul lófarokban fogta össze, szemeiben a morbus sacer obszidián fénye csillogott és egy "Fuck me and marry me young" feliratú fekete trikó feszült a pocakján. Ez a zene meg a rock'n'roll, mi? gondoltam, de inkább nem szóltam semmit.
- Fiatal barátom, ha nem tévedek, az autóm megnyerte tetszésed? Megkínálhatlak egy szállal? - kérdezte és elutasító fejrázásom után húsos, érzéki szájába vett egy cigarettát - Nincs tüzed? Ejnye, magamnak kell meggyújtanom - nyerítve felnevetett és megcsóválta fejét. Aztán a Jaguar meglódult és elindultunk lefelé a lakótelep lankájáról. A füst kezdte betölteni a kocsi belsejét és valami érthetetlen oknál fogva, nekem a delphoi jósda jutott eszembe - Nem lakom messze, ott, az állatkert környékén - mutatott előre a sofőr papírpoharas kezével, de lehetetlen lett volna ellátni odáig innét a Keleti kerületből. - Ha nem tévedek, fiatal barátom, nem jómagammal kívántad tölteni az estéd? Valami lányra vártál netalán? Mit szólsz, micsoda emberismerő vagyok! - és rángatózó nevetése újra betöltötte a kocsit - Ha van hozzá kedved - és lássuk be, miért is ne lenne - felhívhatnál pár fehérnépet, a telefonom ott van a kesztyűtartóban - és mint egy jólnevelt iskolás már nyúltam is oda. Ahogy kinyitottam az ajtaját, tobozok garmadája és egy ősrégi, hatalmas mobil pottyant az ölembe. Megint az a nevetés - Bocsánat, de szenvedélyesen gyűjtöm a tobozokat - a papírpoharat letéve balkezével elvett egyet az ágyékomról és ütemesen dobálgatni kezdte - Na, nem hívod a lányokat? - De mégis kiket hívjak? - Van benne név elég, válassz párat találomra! És ha már választasz, megtennéd, hogy hátulról előreadsz egy üveg bort? Van ott egy-két rekesznyi, mindegy melyiket adod - Egy olcsó asztali vörös, matricája alapján Valenciából került a kezembe, azt nyújtottam át és kezembe vettem a mobil-kövületet. Kis időbe került amire rájöttem a használatára, de végül megtaláltam a bekódolt telefonkönyvét. Találomra feltárcsáztam egy Ditta nevűt. Egy csengés után már fel is vette.
- Mikor? - kérdezte a női hang.
- Elnézést a késői zavarásért, de azt szeretném kérdezni... - próbáltam magyarázni, de a női hang újra közbevágott - Mikorra menjek?
Zavartan a sofőrre pillantottam és ő a cigaretta füst mögül vigyorogva bólintott.
- Tudnál azonnal? - és Ditta már le is tette.
- Ez meg mi volt? - néztem a férfira, de ő csak nevetett és belekortyolt a valenciai borba. Még felhívtam három lányt hasonló eredménnyel, de aztán feladtam. Átadtam magam az asztali vörösnek, a Jaguarban gomolygó füstnek és a sofőr nyerítésének.
- A mértéktartók csak három pohárral isznak; egyet az egészségre, egyet a szerelemre és a gyönyörre. Ezt a poharat ürítetted ki most. A harmadikoddal még várj, azt mondom néked, fiatal barátom, mert az szól az alvásról!
Aludni pedig még nem kívántam és a hangulatom egyre javult.
- Ez a Ditta nevű, akit felhívtam az előbb, ő miféle lány?
- Oh, hát milyen lánynak szeretnéd látni, kedves fiatal barátom? Nagymellű és vérbő fruskának vagy inkább valami szelíd teremtésnek? Várj, ha nem csalatkozom, egy igazi romantikus alkat vagy - Dosztojevszkijt kedveled nemdebár? - miért nem képzeled el Dittádat úgy, mint egy Dosztojevszkij által megirt hősnőt; gyönyörű, szeszélyes, veszedelmes és férfiakat őrjítő. Ilyen lesz neked ma éjszaka ez a Ditta nevű lány.
Szégyenlősen a papírpoharamba meredtem és megfogadtam magamnak, hogy ha holnap nem is, de a hétvégén mindenképpen elmegyek egy könyvtárba és keresek egy könyvet ettől a Dosztojevszkijtől.
A Jaguar repült, a Hármas úton szállva egymás után hagytuk magunk mögött az éjszakai taxikat és Hiraót elérve kényelmesen felkanyarodtunk a love-hotelekkel tarkított szerpentinre. Még az állatkert előtt befordultunk balra egy sötét mellékutcába, ahol egy zöldre festett kapu automatikusan szétnyílt a helyi méretekhez képest hatalmas villa előtt. Úgy tűnt megérkeztünk. A külföldi kiszállt és nagy testét meghazudtoló könnyed mozgással szökkent fel a lépcsőkön a villa bejáratához. A valenciai bort óvatosan tartva követtem, be a feltáruló átriumba. Festetlen betonoszlopok, egypár valódi tűzzel lobogó fáklya és egy mozaikkal díszített medence fogadott és az az őrült sípzene, míg a medencében négy lány lubickolt, kacagva fröcskölgetve egymást. Próbáltam kitalálni melyikük Ditta, de a félhomályban csillogó pőre lánytestek nem adtak semmi segítséget a talány megoldásához és én a külföldihez fordultam várakozva. Ő pont egy frissen kibontott üvegből vedelte borát, a lőre borostás állán folyt le, bemocskolva pólóját.
- Mire vársz, fiatal barátom? Ne legyél ennyire teszetosza! A lányok itt vannak, hozzád jöttek, teérted vannak! Dobd le ruháidat, ahogy én teszem és vesd be magad a medencébe! - mondta a pólóját levetve és megoldva az övét. Pókhasán és mellkasán borostyánhoz hasonlatosan kavargott a szőrzete. Ez a dagadt, kiélt férfi gyönyörű! Ruháimat leszórva én is beugrottam utána. A fáklyák lángjától narancsszínű vízben összegabalyodtunk hatan. Vizet nyeltem, aztán újra feljöttem a felszínre, tapostam és tapostam, hosszú ujjak csiklandozták testem. Melyikük lehet Ditta? Egy vörös lány hozzám úszott, szemében olyan meghökkentő kéjvágy ült, hogy elsápadtam, de csak egy csókot lehelt az ajkaimra.
- Meséld el egy álmod! - szólított meg.
- Nem álmodom soha.
- Ma éjjel, mielőtt felhívtál, azt álmodtam, hogy zokogni fogsz értem. Összekuporogva heversz a lábaim előtt és zokogsz, de én csak átlépek rajtad, tűsarkammal felsértem a hátad és egyedül hagylak. Egy remete vagy, egy senki. Nem tisztellek!
- Miért bánsz így velem, nem is ismersz engem - de válasz helyett csak mosolygott rám, majd továbbúszott. Hátulról átkarolt valaki és péniszemmel kezdett játszani.
- Te vagy az én Napom! Sötét vermembe zárva csak Rád vártam idáig. Süss rám és boldoggá teszel. Követelem! - súgta a lány és játszva beleharapott a fülcimpámba. - Követelem! - Melyikük lehet Ditta? Kitörtem az öleléséből és a sarokba úsztam. Ott a külföldi csókolta vadul az egyik lányt - szájából vérnek látszó vörösbor folyt.
- Add ide a kezed! - szólított fel egy szőkére festett hajú lány. Ahogy a fény megtört a vízen, a mellei furcsán kétdimenziós játék-melleknek tűntek csak. Mosolyogva odanyúltam és megcirógattam. A víztől vagy az érintésemtől, nem tudom, de mellbimbói megkeményedtek. - Add már ide a kezed - mondta mégegyszer, türelmetlenül. Kinyújtottam hát kezem és ő a szájába vette a mutatóujjam. Nyelvével csiklandozta, majd jobb kezével az arcomhoz nyúlt és megsimogatott. - Milyen nemes az arcéled! - Ezt sem mondta még senki se nekem.
- Zokogj értem! - kiáltott a hátam mögül a vörös lány és felé fordultam. Szemeiben már nem a kéjvágy játszadozott, valami más, félelmetes fény bujkált benne. - Követelem! - Mire feleszméltem, a szőke lány már a csuklómat harapta véresre, úgy, hogy felszisszentem a fájdalomtól. A fáklyák tömjénszerű füstje miatt az átrium egyre sötétebb lett. A szoba elkezdett forogni velem.
- Fiatal barátom, ne hagyd magad! Ezek a lányok csak azt várják, hogy a gyengébb oldalad mutasd nekik és rádvetik magukat, hogy széttépjenek. Én a helyedben óvatosabb lennék! - úszott nevetve mellém a külföldi és megcsókolt. Ajkai a tengervíz sós ízére emlékeztettek. A szőke lány újra a csuklómat kezdte el harapdálni, de most a fájdalom jóval érzékibbnek tűnt. Ő lenne Ditta? Combjaim között felbukkant egy fej és szájába vett. - Oh, ezek a lányok az ötödik pohár borukat is felhörpintették már!
Igazából az arcát nem is láttam, de hagytam, hogy szájába vegyen és átadtam magam az érzékeknek. Vizes haja betakarta az ölemet és karjai tartották az ülepem. Karomat széttárva lebegtem a vízen és a szőke tovább csámcsogott az ujjaimon és a csuklómon. Kéj és fájdalom kavargott a medencében. A vadászatot ábrázoló mozaikokon megtört a fáklyák fénye. A hosszúhajú külföldi a vöröst meg egy másik lányt ültette fel a medence szélére és szőrös mancsaival az ágyékukban turkált. A sípmuzsikát eltompították a nyögések. Hajánál fogva ajkaimhoz húztam a combjaim közül a lányt és vadul csókolni kezdtem. Lesüllyedtünk egy pillanatra, a medence vize feloldotta férfifűszeres szájízét. Nem voltam képes tovább visszafogni magam és hasára fordítva beléhatoltam. A szőke két kezével hátamat karmolta. Hagytam, hogy a zene magával ragadjon és mire újra magamhoz tértem már egy hatalmas ágyban feküdtünk (hullámoztunk, remegtünk) mindannyian, én a vörösben, a vörös a szőkén, míg az egy másikon - melyikük lehetett Ditta? -, végig egy körben úgy, hogy a kör bezárult azzal az ördögi külföldivel bennem. Ennek az estének a kozmikus orgazmusát ismét csak a szőke lány oldotta fel, szép arcát vad grimaszban elrondítva, sikítva bal kezemre ugrott és minden emberi mivoltát levetkőzve rám kiáltott.
- Add ide a kezed!
Mint egy darab szárazfát, úgy törte el alkaromat. A fájdalom elnyomta a kéj minden eddig megismert fokát és visítottam volna, de valaki a számon ült. Furcsa szögben kiálló alkaromat ide-oda forgatva, a csontszilánkjaimmal tépte el azt a kis bőrt, ami összetartotta kezemet karommal. - Add már ide a kezed! - társnői pedig rámvetették magukat, téptek, ahol értek, visítva, vinnyogva, vérszomjasan - darabokra. A külföldi faun - igen, most már jól láthattam! - szemében mérhetetlen áhítattal és tisztelettel, felém hajolt és jótékonyan egy pohár bort kínált, a harmadik poharat, az enyhítő és álmokat hozó, várva-várt harmadik serleg bort!
***
- Hát te meg mit csinálsz itt? - riasztott álmomból egy ismerős hang és felnézve szerelmemet láttam a hideg lakótelepi hajnalban felémhajolni. Haja részegen kócos, kezében tűsarkú cipői és könnyed nyári szaténruhájával a szél játszik.
- Rád vártam.
- Hajnalban?
- Aha, egész éjszaka.
- De hülye vagy - és csókot lehelt a homlokomra. - Viszont már késő van, vagy inkább korán. Menj haza, hozzánk nem jöhetsz fel.
- Nem szoktam álmodni, de ma este veled álmodtam, Ditta!
- Jó, majd holnap elmondod! Már nagyon álmos vagyok - és szája sarkából letörölt valami vörös foltot. - Hosszú volt ez az éjszaka. Jó éjt!
Utána néztem, ahogy eltűnt a lépcsőház kapujában. Nagyon furcsa egy álmom volt és nem biztos, hogy holnapig emlékszem majd rá. Valahonnan a domb aljáról egy autó hangját sodorta fel a szél. Lehet hogy egy taxi? Feltápászkodtam, nyújtóztam egyet és összeszedtem a cuccaimat; mobil, MP3 lejátszó, kulcs, pénztárca. Mire mindenem megvolt, az autó elém ért. Sötétszínű, mint egy taxi, de nem egy Nissan, valami külföldi márka - talán egy Jaguar?
Bejegyzések
