A Répássy család

Répássy Gábor - Amikor Gábor elkezdett cseperedni a föld mélyén, a sötétben, és másra sem gondolt, csak hogy minden egyes részével összegyűjtse az anyaföld áldásait, amivel majd az élete végén el kell számolnia. Tudta, hogy, amikor lejár az ideje, eltűnik majd az őt körülölelő humuszból és ismeretlen helyre viszik, ahol erőszakos kezek levágják haját, megmosdatják és megnyúzzák majd. Tudta azt is, hogy mindezt némán és bátran kell tűrnie, mint egy igaz répának, mert így okították őt az iskolában. Gábor jó fiú volt és nem akart senkire sem szégyent hozni, így amikor ütött az órája és erős kezek kirántották addigi melegágyából - minden porcikáját végignyúzva, apró kis gyökerecskéit elszaggatva -, ő nem visított, mint valami jöttment mandragóra. Nyugodtan hagyta, hogy teherautóra rakják és elvigyék a silóig. Hitte, hogy innét jön majd a minden répára váró igazi mártíromság, hitte, hogy narancssárga éke lesz majd az Újházy tyúkhúsleves arany színének. Nehéz leírni a döbbenetet szerencsétlen Gábor arcán, amikor az istállóban a nyeretlen kétéves Zabhegyező elé vetették...

Répássy Johanna - Johanna egy egyszerű lány volt. Johanna nem tudott semmiről, Johanna nem törődött semmivel sem. Csak élt a föld sötét ölében, szívta magába a műtrágyát és pszichadelikus álmokkal kápráztatta magát. Álmaiban ő volt a diszkó királynője a főzelékekben, ő volt a gulyásban az igazi tápérték. Johanna nem tudott semmiről, még az olyan szimpla dolgokról sem, mint a tükör - így amikor kirántották és hihetetlen vakító világosság kápráztatta el - fel sem foghatta és igazából nem is érthette az emberek megrökönyödését. Johannának sajnos fogalma sem volt, hogy miért fényképezik és hogy azok a fotók hogyan kerülhettek a Csernobilszkaja Gazettya címoldalára. Azt sem volt képes felfogni, hogy 18 kg-os testét miért éppen formalinba és nem rántásba tették és, hogy miért egy hatalmas lekvárosüvegszerűsegben kötött ki a kijevi természetrajzi múzeumban a tányér helyett. Johanna csak egy egyszerű, de ragyogó lány volt...

Répássy Tivadar - Tivadar nem akart értelmetlenül kimúlni. Csak higgadtan akart egyre terjedelmesedni és ha lehet, akkor valami iskolai menza konyhájában kikötni, hogy a gyerekek az ő sok vitaminjától nőjjenek szép naggyá! Aztán jött a nagy kirántás és a hihetetlen fényességben Tivadar elpirult, hogy mindössze három centisre sikerült megnőnie. De nem akarta az Alföld homokját hibáztatni. Ennek ellenére reszketett a hatalmas zsákban méretes társai között. Vajon sikerül-e mégis valamicske értelmet szereznie létének. Tivadar szerencséjére eljutott az iskola menzájáig, de onnan már nem sikerült kikerülnie a zsákból. Csak várt, csak várt és egyre csak sorvadt szegény Tivadar, néhai peckes hegye is egyre töppedtebb lett csak. Mikor a zsákot leszanálták, Tivadarból már csak egy sztoikus nemespenész tenyészet maradt...

Répássy Szilvia - Szilvinek mindig kétségei voltak afelől, hogy ő sárgarépa-e vagy pedig petrezselyem. A sötét mélységben nem látott elég jól ahhoz, hogy megítélje saját színét. Úgy hitte, hogy petrezselyem és azt képzelte, hogy csodaszép hajkoronája fogja majd díszíteni a burgonya kollégákat a vasárnapi ebéden. Aztán amikor kirántották és durva kezek odadobták a többi répák halmára egy újabb érzés hatalmasodott el rajta! Ahogy ráesett a répákra és fájdalmat okozott nekik, hihetetlen önbizalom és valami eddig ismeretlen szexuális izgalom kerítette korlátlan uralma alá. Szilvinek nyilvánvaló volt, hogy mindegy, hogy fehér- vagy sárgarépa-e, számára egy egészen új távlat nyílt meg. És ahogy a teherautó repítette a városba Szilvia csak fohászkodott a zárvatermők istenéhez. Aztán megérkezett és lerakodták a platóról. A zárvatermők istene teljesítette Szilvi kívánságát; a zöldséges, ahol kikötött, pont egy szex shop mellett állt...

dr. Répássy Frigyes - Frigyes filozófus volt. A sötét és nyirkos földben arról morfondírozott, hogy milyen bizonyíték van a fényre. Frigyes filozófus volt, de az empíriát megvetette és még csak véletlenül sem konzultált saját zöld hajával. A sötét és nyirkos földben arról elmélkedett, hogy létezik-e száraz közeg, hogy igazán más lehet-e a pépes lét vagy a raison d'étre pedig nem más-e, mint úszkálni valami enyhén zsíros gulyáslevesben. Frigyes csak jártatta saját agykerekeit és észre sem vette, hogy kirántották, hogy fényességben leledz és hogy durva kezek és éles pengek fosztják meg érzékeny szőrös bőrétől és hosszú selymes zöld hajától. Frigyes elméleti filozófus volt és nem volt hajlandó elveszni semmiféle empirikus módszerben, még akkor sem, ha dr. Répássy Frigyes egy zöldségleves alkalmi részévé vált...

Répássy Béla - Béla volt az egyszerű répagyermek, aki csak csendben cseperedett a humusz mélyén, buzgón átvacogva a hosszú téli éjszakákat a hótakaró alatt és kissé kiterebélyesedve, ahogy könnyed kacajával bekúszott a tavasz, majd ahogy a nyár megjött és Bélából teljesértekű - ugyan egy hajszálnyit deformált - répává nőtt; minden egyes porcikájával kívánta a megváltást, azt a vasmarkot, ami majd kiemeli a sötétségből és az ismeretlen fényre szüli. A megváltás meg is jött, Feri bácsi a falu végén ki is rántotta Bélát a földből és még aznap bevitte Békéscsabára a piacra, hogy eladja pár forintért. Béla a maga répai bumfordiságában nem értette azt, hogy mi is a kereskedelem, hogy mennyire fontos dolog az agráripar, csak azt hitte magabiztosan, hogy példaértékű - ugyan egy hajszálnyit deformált - répaéletet él és ha minden igaz, akkor már még aznap megcsupaszítva és leborotváltan, kissé túlfőzve és már nem is egészen ugyanúgy, mint a nap kezdetén, de eltűnik Rózsika néni és kedves családja bendőjében. Tessék nektek lapis philosophorum!