Újra a Pilvaxban

A Pilvax megint zsibongott; azon a keddi estén az imaizumi éjszakában bukkant fel újra - ott népesítették be azok a forradalmi ifjak. A zene szólt, aznap Softcell forgott és a színpadon egy törpe nő táncolt bikiniben. A szokásos asztalunknál újra ott ült a régi hármas; a kopasz kigyúrt, a gyermeteg és én, a felügyelőjük, a gyám.

- A minap kezdtem újraolvasni a könyvet, amit idejövetelem után elsőként olvastam. Egy alakról szól, aki bezárja magát a saját fejébe. Hideg veríték futott végig a hátamon ahogy rájöttem, hogy ez nem a legjobb ómen egy első könyvre - mondta a szerencsétlen kopasz, aki már tíz éve él itt és esélye sincs a menekülésre.

- Akkor mit szóljak én - kezdte a gyermeteg -, nekem az első álmom az volt, hogy egy alagúton kell áthaladnom és választhatok ellopózni egy rettenetesen ugató kutya vagy egy szelídnek tűnő kígyó között. A kígyót választottam és meg is marta a lábikrámat.

Az asztalunkon kávéscsészék oldalukra száradt habbal, apró poharak Unicummal és egy hamutartó üresen, de nem mentesen a használat ódon hamujától.

- Minden nőmet én hagytam el. Ha nem működik a dolog, azt valakinek fel kell vállalnia.

- Valószínűleg, akkor ez a te karmád. A nőidet mind otthagyod, de cserébe a feleséged hagy ott téged - hogy aztán önszántadból elválhass tőle.

Imádom amikor ezek ketten beszélgetnek. Hátradőltem és hallgattam a zenén átszűrődő szavaikat. Furcsa, mágikus nyelvvé vált a cigarettafüstben.

- A második álmom már egy kicsit más volt. Otthon, a régi városomban sétáltam a börtön utcáján és ott tévedtem el. Ki sem találtam belőle. Csak kavarogtam erre-arra.

Nem is értem, hogy miért barátkozunk mi hárman. Sose figyelünk egymás szavaira, mégcsak válaszolni se nagyon vesszük a fáradságot. Csak ülünk a szokásos asztalunknál, esszük a szikkadt zsemlénket és mindenféle absztrakt szobrokat emelünk a morzsákból. Ha felénk téved a pincér, akkor is csak elhessegetjük.

- Aztán amikor megérkezik a tavasz úgy kezdődik a rajzás is. Vagy ti nem így látjátok? Megindul még március elején és csak surrog és egyre hangosodik, erősödik, amíg teljesen le nem vesz a lábamról. Azok a parányi lények mind kiröppennek rejtekükből és csak özönlenek körém. Lehetetlen nem észre venni őket. Minden perc feromonba van mártva...

A Softcell véget ért és helyette elkezdődött valami lassan tekergőző szitár és kopár tabla muzsikája. A törpe nő levedlette bikinijét és az asztalunkhoz mászott. A gyermeteg kapzsi szemekkel bámulta, ahogy hátán fekve tárogatta a lábát és kígyó módjára kiöltötte nyelvét. Én a gyámjaként csak őt néztem és megcirógattam kócos haját. Aztán a kopasz kigyúrt csak folytatta a mondókáját.

- A minap odajött hozzám egy lány. Már jó ideje csak mosolyogtunk egymásra, de a minap végre odajött hozzám. Jól van, tudom - és itt a gyermetegre nézett, aki mint mindig, most is mindentudó szemeket meresztve hallgatta őt - a férfinak kellene megtenni az első lépést, de én annyira lusta vagyok...

- Nem lusta, hanem gyáva vagy csak - vágott közbe angyali mosolyával a gyermeteg.

- Lusta vagyok. Lusta és talán gyáva is. Mindegy, a lány odajött hozzám és megkérdezte, hogy lefényképezhet-e. Rábólintottam, mivel nem tudok semmit sem visszautasítani. Erre odahívott valakit, hogy csináljon rólunk egy képet és közben két kézzel szorította ökölbe a nyakkendőmet. Majd el nem ájultam.

- És legalább hazavitted utána?

- Nem. Másnap megkérdeztem az arcot, aki lefotózott minket, hogy mi a neve a lánynak és rákerestem csak a neten. Azóta olvasom a blogját. Naponta három-négyszer frissíti. Még képeket is feltesz rá magáról.

- Nem lusta, nem gyáva vagy, csak leskelődni szeretsz!

Megint eltelt egy csendes, baráti éjszaka a Pilvaxban. Az Unicum elfogyott és holnap korán kell kelnem. Szedelőzködtem és búcsút intettem a kopasz kigyúrtnak és a gyermetegnek.

Sator Rotas

Hajnali 5:13 volt amikor hazajöttek. A hirtelen felkapcsolódó villanyfény riasztott fel és rögtön kezdtem megfigyelésemet a teleszkópomon keresztül. A kopasz arc, akit már hónapok óta figyeltem jött be először, lerúgva a cipőit. Mögötte jött a haverja, majd két csaj. Lehetett vagy hajnali fél öt, amikor hazaértünk. Én, a haverom, meg az a két rusnya banya, a nevükre már nem is emlékszem. Az egész estét áténekeltük és a szesz keringett az ereinkben. Borgőzös volt az éjszaka és már alig álltunk a lábunkon. Beestünk az ajtón, a haverom rám esett, aztán a csajok potyogtak ránk és megkezdődött a hentergés. Pállott, sörszagú csókok, füstszagú hajak. Felfordult a gyomrom, irány a WC. Az utca túloldaláról figyelem az arcot, azóta, hogy észrevettem, hogy nincs függönye. Agyalágyult egy krapek. A csajoknak nehéz volt levetniük hosszú csizmáikat. Egy hosszúhajú, nevezzük az egyszerűség kedvéért Yukinak, meg egy rohadt vékony, akit mondjuk kereszteljünk el Chiharunak. Bocsánat, tudom, borzasztó nevek, de nagyon jól néznek ki legalább. Az agyalágyult szokása szerint elkezdett teát főzni, míg a haverja levetette magát a kanapéra. A csajok az ürge két oldalán. Mi lesz ebből? A csajok nem kértek semmit, csak fogat mostak aztán már estünk is egymásnak. Volt a csöcsös, meg a másik a miniszoknyájával. Gyorsan lekerültek a ruhák rólunk. Chiharu csak nevet idegesen, Yuki meg az ürge hajában futtatja az ujjait. Aztán megérkezik az arc a teával, igazi gavallér. Beszélgetnek, talán azt döntik el, hogy milyen sorrendben zuhanyoznak? A lakás pici, gondolom a fürdőszoba is az. A kopasz ürge már dobja is le a farmerjét és eltűnik az ajtó mögött. A hajasbaba meg csókolózik mindkét csajszival. Aztán jön a kopasz, van rajta egy szál törülköző és rohan fel a létrácskáján a galériájára. Lehajítja a vendégfutont, míg a két csaj elmegy zuhizni. A haver megágyaz és röhögnek valamin. Aztán a két lány is megjön.Yukinak van nagyobb melle. A hajasbaba is eltűnik a fürdőben és a csajok bevetik magukat ruhátlanul a vendégfutonba. A kopasz fentről a galériáról integet, hogy lehet ám feljönni. Chiharu csak röhög, Yuki meg magukra rántja a paplant. Na mi van, nem lesz mégse dugás? Kijön a haver, robban be ő is a lenti futonba. A csajok visítanak. A kopasz elkomorodik és már mászik is lefelé, őt mégse hagyhatják ki a mókából. Felmentünk a galériára, mind a négyen. Meztelenül. Játszadozva egymás testével. Szemérmetlenül és vadul. Mindenféle kimértség nélkül. Négyen egy paplan alatt, mégiscsak alakul a dolog. A csajok röhögnek, aztán kiviharoznak a futonból és indulnak a galériára. Nedves haj takarja a nagy segget, míg a kis segg csak édesen ring felfelé. Remek hajnali műsor. A haver is felzúg, de a csajok felrántják a létrát még a kopasz előtt. Csöcsök, combok, seggek, faszok. Itt most mindent szabad! Hogy mi történik fent, már nem látom jól, de a kopasz lent, nagy búsan ismét csak a paplanja alatt van. Talán magával játszik? Aztán a haver valahogy elveszti a hidegvérét és ordibálva lerúgja a létrát és mászik is lefelé. A fasz tudja követni ezeket, mégse lesz semmi ma? Lekapcsolják a villanyt is, nem látok már mást. Előkerülnek a kötelek is, a jól bevált, régi bondage. A lányok gúzsban, a fiuk a legények. Van egy mignon Sacher-Masoch úrnak és van egy mignon az öreg márkinak is. Lassan pirkad, amire a nyögések alábbhagynak. Dél körül a haverom karjaiban ébredek.

Mennydörgés

Utálom a nőket. És mégis itt élek ezen a trópusi szigeten és csak forgatom a fejemet utánuk. Mert vagyok a felszarvazott és vagyok a hűtlen. És a nők csak átnéznek rajtam és a nők felfalnak szemükkel. Minden olyannyira értelmetlen és minden annyira világos. Elmenekültem otthonomból, eljöttem a messzi Kemet földjére, hogy lássam a nőket, akik mérhetetlen ármányaikkal felöltözve is képesek mezítelenek maradni. És ez csak most, tíz év után lett egyértelmű előttem. Mert vagyok a suta és a bölcs, a kiégett és az örökké zöldülő. Nincs az a nő, aki valamit látna bennem és mégis van mindig egy, aki mindenhová követ. Elég lesz-e ahhoz, hogy levessem testemet és kiléphessek a fénybe? Ezt, ami oly terméketlen, csak képzeletem gyarapszik buján. Vagyok az örök hím, mert szívemben él az örök nő. Utálom a nőket, ergo gyűlölöm magam. Meghurcoltam a bűnöst, mert ő is meghurcoltatott. Arcomon izzik a jóltáplált kielégületlenség. Mert vagyok az egyszeri bajnok és az örök vesztes.

Sexus

A nevem Porkyrios. Valentinus tanítványa voltam, bár elhagytam őt egy időre, most is követőjének tekintem magam. Az eset, amit most erre a papiruszra vetek, akkor történt, míg vezetőm nélkül bolyongtam ebben, az alvilágnál is veszélyesebb, sötét városban, amit még Alexandros alapított és azóta is a nevét viseli.

Nem voltam még huszonöt esztendős sem, amikor először megpillantottam. Az északi halpiacnál, nem messze a könyvtártól tűnt fel - kísérete követte, s kísérete után az egész utcát ellepte a csöcsélek, ami azért verődött össze, hogy gyönyörködhessenek szokásos sétájában, ami minden nap, ugyanazon az útvonalon, de az időpont szeszélyes megváltoztatásával történt. Mivel aznap a reggeli séta mellett döntött, a csürhe, feledve bárminemű tennivalóját, boldogan követte a hordszéket, örömujjongásban törve ki, ha a függöny szétnyílt és akár a legcsekélyebb részt is megpillanthatták tökéletes testéből.

Nem hiszem, hogy a véletlen akarta, hogy aznap reggel meglássam őt. Ahogy az évek elszálltak és volt időm végiggondolni az egészet, biztosra veszem, hogy szándékosan jártam a kocsmai történetekből olyan jól ismert útvonalat és már hiszem, hogy az akkor céltalannak vélt sétáim egyetlen és kizárólagos oka az volt, hogy saját szemeimmel láthassam őt, Sexust, Sexust, akiről a legendák keringtek; szépsége káprázatos, vagyona hatalmas és szeszélyes mint Fortuna, hol egy lovag, hol egy kufár, hol egy zsidó lány, hol vénember, egy herceg vagy eszelős fordul meg az ágyában. Sexust, akiről a legenda azt tartotta, hogy nem is hús-vér emberi lény, hanem maga az ősi istennő, kinek ezernyi képe van és engedi, hogy imádjak őt. Akit Sötétnek neveznek. Akit, rettenetes hangulataitól tartva, a Férfiölő névvel illetnek.

Így, ősz fejjel úgy látom, hogy már akkor szerelmes voltam Sexusba.

Emlékszem, azon a reggelen a nap még nem is járt magasan az égen, a csürhe pedig elégedett rivalgással nyugtázta, hogy a függöny szétnyílt a hordszéken és Sexus kiszállt, hogy eljátszadozzon a frissen fogott polipok karjaival. Akkor láttam először őt és az érzés feledhetetlen maradt. Csak a keleti herceg veszhet el így az éhes Egyiptomban, mint ahogy én elvesztem a látványban. Sexus ott állt előttem, alig három lépésnyire, fehér ujjai a skarlát polipkarokat csiklandozták és én megfeledkeztem mindenről, csak hagytam, hogy Sexus tökéletes domborulatainak látványa lángra lobbantson és elhamvasszon egy szempillantás alatt, hogy illata életre keltsen poraimból s tudtam, Sexus szeszélye rám fog fanyalodni; rám az aszkétára, aki azon a reggelen lemondott arról, hogy Valentinus tanításait kövesse, mert meglátta a fényt áradni ebből a teremtményből, azt a túlvilági fényt, ami megbabonáz mindenkit egy bizonyos életkor alatt.

Sexus abbahagyta játékát és felemelte fejét. Megérezte tekintetemet és egy pillanatra rám nézett. A nap megcsillant bíborszín ajkain.

Mozdulatlanul figyeltem, hogyan száll vissza hordszékébe.

A következő hónap azzal telt, hogy Valentinus helyett a csürhét követtem, azaz Sexust követtem, feledve mindent, ami korábbi életemhez kötött, lemondva lelkem üdvéről, gyarlón, csak magamra, vágyaimra összpontosítva. Célom természetesen az volt, hogy Sexust magamévá tegyem. A vágy fűtött, ételről, italról szinte lemondtam és ha kellett, megverekedtem a jó helyekért, hogy láthassam őt. Palotájának kapujában éjszakáztam és lestem, mikor esik meg rajtam a szíve, mikor engedi, hogy hálókamrájának izzó mélyén a karjaimba zárjam.

Az idő telt és az éghez küldött igéim meghallgatásra találtak.

Azon az éjszakán, amikor a kapu csengettyűje csilingelni kezdett - és felvert álmomból, jelezve, hogy Sexus látni kíván valakit, meglepetten tapasztaltam, hogy csak én várakozom bebocsátásra a ködben. Átlépve a küszöböt, bejutottam végre a palota kertjébe, ahol Sexus házőrzőjeként egy daru lépegetett kimérten a lótuszok között, a medence vizében. Tollai ezüstösen csillogtak, amint elhaladtam mellette.

A palotába lépve a csend fogadott. Kihalt, üres és sivár volt minden, csonka és fényét vesztett. Elhagyatott termeken át bolyongtam, szandálom csattogása kísért csak.

Végül a palota szívében, egy olajmécses kormozó lángjánál megtaláltam Sexust. Ott ült magányában, mosolyogva, felrázva végre engem az álomból, megszüntetve a káprázatot, visszaengedve Valentinushoz, mert Sexus más volt mint eddig. A szoba mélyén, a homályból, egy hatéves forma kisfiú nézett vissza rám.